Az ősz, akár egy szétnyomott bogár úgy átitat papírt, hasonlatot egy rég nem olvasott könyv oldalán, amíg a délutánt bogozgatod, aztán zuhany, és nézed melleid, ismerni véled minden ívüket, de nem tudod, mit ujjad megtapint, saját határ vagy elvadult szövet. Tükörre nyitsz…