avagy

akkor is komolyan kell venni az előadást, ha csak a két szoba között kifeszített törölköző a paraván?

A kérdés egy ideje motoszkál bennem, ezért lett valódi énblogbejegyzés. Kedves látogatóim - kitartó keresőmotorok, néhány barát, aki nem tud másnap a szemembe nézni tiszta lelkiismerettel, ha nem nézett rá előző nap az RSS Readerben az új bejegyzésemre -, ha van valami véleményetek, írjátok le: szerintetek gond az, ha egy ilyen 'üres szoba' féle blogban az ember néha csak úgy feltesz idétlenkedéseket szándékosan vagy véletlenül - mert az ember kapkod, már aznap, amint kikanyarodott a szöveg a HÉV-en, otthon fel is teszi stbstbstb. Vagy viselkedni kell, ha már úgy döntesz, hogy más is látja? Ti hogy csináljátok?

Itt van például ez a remek kis darab. ,)

Esetleges

A magamból sózott átirat,
mit mások édese itat át,
feles
leges.