Ez nekem tetszik, különösen az utolsó két sor. Előtte van egy-két kimódolt, vagy nyelvtanilag biccegőbb dolog (ami nyilván a ritmus miatt is így alakult).

Javaslatok:

"Ha elválik sóstól az édes, az fehér rejtélye vége." nekem jobban bejönne a második tagmondat így: "az fehér titkának vége." Mert helyesen rejtélyének vége lenne amúgy is, másrészt így, hogy eé eée ée a mgh sor, hát kicsit mekegős...
A hányás és a partra hányás egybemosása szép, de szerintem ez így nagyon bonyolult: "gyomorból partra hányt tajték üledéke" - azért necces todományosan is, hiszen a tajték nagyon felszíni jelenség, ugye a hullám fehér csúcsa, az üledék meg valahol a mélyben mozog, morzsolódik, és persze olykor partra mosódik, és bár metonimikusan a tajtékhoz is tartozhat az üledék, az én készülékemet ez így bántja. (És értem én, hogy a hányadék is (bocsánat) tajtékos, meg a víz is, szóval látom a kapcsolatokat, de túl zsúfolt ez így akkor is. Kicsit kevesebb információ kéne, vagy ha ennyi, akkor hosszabb lefolyással kifejtve...)
Hasonló bajaim vannak ezzel is "Magát átlátszóvá oldja, késsé letisztult jégcsap." A késsé letisztult jégcsap nagyon tetszik, ez olyan szép, precíz kép, Nemes Nagy Ágnes is megnyalná érzésem szerint mind a tíz ujját, de a "magát átlátszóvá oldja" na ott az ige szerintem nem stimmol. Tudom, hogy a fehér átlátszóvá oldódik, de ez a visszahatás, "magát oldja" - szerintem ezzel van a logikai gond, nekem ez nem fér bele, hogy magát oldja valami valamivé - hacsak nem valami áttételes dologról beszélünk, de itt só ill. cukor oldatról beszélünk, vagy talán az "édes" víz és a só kettéválásáról. Ebben az esetben ez a magamagát oldás biztos, hogy nem működik...

Az utolsó két sorért meg riszpekt.