Mese

"...a halott is sokkal tökéletesebben alkalmazkodik a földhöz, mint az élő."
Simone de Beauvoir
 

Nagymama mindig biciklin tolta haza az almát,
zöld hálóban csatolta fel arra a kis gyerekülésre,
ahol nekem kellene ülnöm,
ha lenne unokája.
A szekrény tetejére, ablakba tavalyi újságpapírt simított,
arra tette ki sorban őket, be ne rohadjanak.
Mindegyiket csumástól ette meg,
nem szokott kidobni semmit,
az újságpapírt is újra kiböngészte,
ha már az utolsó almát emelte le.

Ha nagymamának lenne unokája, akkor tudnám,
hogy minden lenyelt magból kisarjadhat egy almafa,
s hogy ezért fogy most le lassan,
belesüppedve a porhanyós kórházi ágyba,
míg szinte felemészti a belőle növekvő.

Majd földet hánynak rá,
és a fa,
fában nagymama,
nagymamában az alma,
benne egy egész almafa
helyére kerül.

Ha lenne unokája,
kimennék néha elüldögélni ott.