Formás kis ősz
Az ősz, akár egy szétnyomott bogár
úgy átitat papírt, hasonlatot
egy rég nem olvasott könyv oldalán,
amit ma este átlapozgatok,
aztán zuhany, és nézem melleim,
ismerni vélem minden ívüket,
de nem tudom, mit ujjam megtapint,
még én vagyok vagy elvadult szövet.
A bőr meleg határ az ujj alatt,
mögé szorul a rózsás félelem,
de átdereng, akár az őszi nap,
akár lapok között bogártetem.
"Ez az enyém és nem másé."
2009.10.25. 13:14
Formás kis ősz
Címkék: hangulat friss felelem
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://kisge.blog.hu/api/trackback/id/tr821473738
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ravaszdi 2009.10.26. 23:10:42
az utolsó versszak nekem túl romi (vagyis romantikus). :) amúgy az első kettő előszezonyos szabályrendszer alapján *. de a rózsás félelem - őszi nap - bogártetem hármas az betesz (értem, hogy a félelem jelzője a "rózsás alkonyatból" van, csak éppen nem tetszik - nincsen ellenpontozva, az ellentétes mellérendelés sem segít rajta, mivel az plusz didaktikus hátteret ad), egy dalban persze szabad summázni, és az összegzés szép lehetőségével élhetsz is, de itt talán "túlakartad" a zárlatot. közben gondolkodok, hogy milyen megoldási lehetőségek vannak, amik közel ugyanezt hozzák, de nem ilyen édeskésen...
Hogy lehet megtartani a félelemnek ezt a valódi brutalitását: "még én vagyok, vagy elvadult szövet"?
Hogy lehet megtartani a félelemnek ezt a valódi brutalitását: "még én vagyok, vagy elvadult szövet"?
Nimandi 2009.10.27. 07:49:37
@Ravaszdi: Ó, köszi, jól esik. ,)
Az utolsó versszak meg, hát egen. A rózsás más lett volna, de nem jó ide, mert az ősz elüti ezt a másfajta értelmezését, szóval az emberi test belső, rózsaszín, nyálkás képére gondoltam, így az kuka. Kuka az átdereng és az őszi nap, igazából valami olyasmit akartam leírni, csak az olcsó kis ritmus elcsavarta a fejem, hogy valami az ujjak alatt tapintható felület, amit nem látsz pontosan, valami érzés az őszi időben, mint a morzsa a két lap között, amit már oldalakkal előtte érzel, aztán, ha végül eljutsz a bizonyosságig, kinyitod, egy ott ragadt bogár. Köszönöm, így neki fogok esni annak a pár sornak, és próbálok közelíteni a célomhoz. ,)
Az utolsó versszak meg, hát egen. A rózsás más lett volna, de nem jó ide, mert az ősz elüti ezt a másfajta értelmezését, szóval az emberi test belső, rózsaszín, nyálkás képére gondoltam, így az kuka. Kuka az átdereng és az őszi nap, igazából valami olyasmit akartam leírni, csak az olcsó kis ritmus elcsavarta a fejem, hogy valami az ujjak alatt tapintható felület, amit nem látsz pontosan, valami érzés az őszi időben, mint a morzsa a két lap között, amit már oldalakkal előtte érzel, aztán, ha végül eljutsz a bizonyosságig, kinyitod, egy ott ragadt bogár. Köszönöm, így neki fogok esni annak a pár sornak, és próbálok közelíteni a célomhoz. ,)