Ez itt első blogom első bejegyzése.
Reményeim szerint csak azt talál ide, akinek megadom a címét, egyébként pedig tökéletesen elvész az ezer és ezer hasonlóan szép és tartalmas blog között.
Az egyes postokhoz barátaim fotóit használom fel.
Beköszöntő dalszöveg
Ha mostanság reggel nekivágok
az újabb napnak, a hiányok
már nem előttem szaladnak,
mosolyognak, s szabadnak
lennem sem könnyebb, hiszen
többem van sokkal, mint tizen-
huszonvalahányként szaladva, mosolyogva,
minden hiánynak utánafutva,
nem gondolva otthon hagyottra, gázra, házra, tűzre,
meggyulladóra, hőre lágyulóra, keményedőre,
mi veszhet, odaveszhet a bajban,
mit összeszedtem, összakapartam,
ami közös, és nem is csak enyémek,
limlomok, kalandok, tények és remények.
Ez mind elég.
De néha elfelejtem,
hogy van, mi veszhet, odaveszhet - a dőre,
ki nem gondol (nem kellőn-illőn) holnapra és jövőre,
se hátra, se előre,
mert minden úgy marad.
A táj. Az ég. Most mozdulatlan.
És meglátom az illó pillanatban,
milyen üres, hiánytalan maradtam.
