Egy képzeletbeli aluljáróban várod azt,
aki majd kifizet mindenért,
átadja hiányzó részed,
de nem jön,
közben kiürült szotyihéj gyűlik köréd
- elszórt figyelem.
Tegnap hiába nyelted el magját, szőrét,
magad maradtál,
hiába sütötted bele kenyérbe műkörmöd levágott félholdjait,
a hasztalan bűbáj műanyag madárkarommá olvadva
csak torkát kaparta, csípte,
szívéhez, májához nem jutott.
Feketétől ragacsos szempillád hiába dobod be blúzod mögé,
nem kapsz már tőle, róla semmi hírt,
te balga szűz, cigarettád lassan kialszik idelent,
csak a festék sötét csíkja indul meg köldököd felé,
szívedtől eltartó vérmérgezés.
