Mint kóbor macska, úgy vagyok kiéhezett, szabad.
Félek: hozzám ne érjenek, csak itt ne hagyjanak,
csak legyen bármi jel nekem, egy szív vagy csirkenyak,
és elnyalom a foltot, mi a szív után maradt,
s a folt helyét, a hely szagát, a port, a nyálamat,
és futok, hogy újra elfelejtsem a hiányokat.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
