.jpg)
Mindennapi dolog Mint vékony karcolások rajza ablak felszínén,
Ha arrébb lépek, új körívet ír elém a fény,
Úgy jársz köröttem szüntelen, s úgy járlak körbe én.
Vagy paprikát a vízre szórok, s rőt sziget marad,
Majd borsot is, s a szürke szem mind szerteszét szalad,
Úgy állok néha félszegen, s úgy hinted rám magad.
Mert két darabnyi, mégis egy a göngyölt zoknipár,
S mint tükröződik egymáson a villa és kanál,
Tán így vagyok határod én, s te így nekem határ.
