Vasárnapi ebéd
Nem tudtam elsózni elsőszülöttségem,
nem kértem a levesből, más lesz majd az angyal.
Fém koccan porcelánhoz, a függönyt huzat lebegteti,
a neszek elmorzsálódnak, ahogy minden kiürül, megtelik.
Később a csirkecsontok lassan fehérre száradnak,
megannyi lekopott mészkőszárny, elnyugszik valami,
ami életében sem repült.
"Ez az enyém és nem másé."
2009.08.07. 12:27
Vasárnap
Címkék: friss rovid kellenecimke
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://kisge.blog.hu/api/trackback/id/tr871294542
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ravaszdi 2009.08.08. 10:11:20
ez váratlan tőled, mármint ez nem a megszokott hangjaid egyikén szólal meg. mégis, mégis gyönyörű!
mátaykata 2009.08.17. 15:47:01
húha, nagyon tömör vers. Az elsöö érdekes képzettársítások után dekadensebb verset vártam, és nagyon megnyugtatott, hogy nem az érkezett.
Érdekes, ahogyan csendes megfigyeléssé válik a végére, és nem zavaró az eleje és a vége közötti kontraszt. Vagy talán egy kicsit mégis az?
olvasgatok tovább :)
Érdekes, ahogyan csendes megfigyeléssé válik a végére, és nem zavaró az eleje és a vége közötti kontraszt. Vagy talán egy kicsit mégis az?
olvasgatok tovább :)
Nimandi 2009.08.25. 21:50:45
@mátaykata: Látod, erre nem is gondoltam, hogy ilyen kontraszt kialakulhat, És milyen igaz. Majd elválik, hogy tudottan is így marad-e. ,)