Patchwork takaró
Fodrász tükrében egy óra múlva az arcod,
érzéstelenítés után szétmart szád,
ahogy a nyelved kutatja,
a sokszor-sokszor elismételt szó,
amelyet már más mond egy idegen nyelven,
minden, amely elég apró,
hogy igaz lehet rá a határozatlanság elvtelensége:
vagy tisztán érzékelhető vagy ismered.
Nincs megtört minta, ami megmutatja,
hol lett részekké az egész,
bennem lesz lepedőnyi a múlt,
ami elfér ma tenyerem alatt.
Lili felsír.
Felébredek, de mellemre csak az olvasólámpa hajlik,
egy mozdulat, és visszabukja rám, mit addig kiszívott,
köldökömre csurran a fény. Az ágy, a szék, a hely,
már megint semmi nem igaz.
Nincs megtört minta, ami megmutatja,
hol lett részekké az egész,
bennem lesz lepedőnyi a múlt,
ami elfér ma tenyerem alatt.
A tömeg árad-apad-árad,
a posta előtt alkoholtól márványos női combok,
rajtuk ezernyi bíbor hajszálrepedés,
széttárt legyezők,
visszerekkel viaskodó szoborcsoport a sok láb,
de hiába, mindent visszavesz a tenger,
elfogy a pénz és eltelik újra a hónap.
Nincs megtört minta, ami megmutatja,
hol lett részekké az egész,
bennem lesz lepedőnyi a múlt,
ami elfér ma tenyerem alatt.
A cipőből kikandikál az ujj,
a köröm, a láb, a lábfej remegő kézzel szétkent-tiszta lakk,
üres templomban a pap kezében imbolygó kehely,
s a bor, mint pár csepp vér, a lábára hull.
