Lábjegyzetek egy nem létező vershez, amely egy biciklitúráról szól

1.
Ilyenkor közelebb van a föld, mint ha rajta járnék.
Az úton isten tehénkéi, sorban, mint térdemen a vér, ha lehorzsolnám.

2.
Úgy látszik, sok itt az élet, mert sok a halott is:
türkiz gyíktetem, rozsdás tollmaszat
vagy pocok, vakond, sün összegyűrt, félrevetett teste.
A forgalom majd széthordja, elkeni.
A városban külön szakma eltakarítani a halál amatőr műemlékeit,
a ráfröcskölt festéket a felületről.

3.
Előbb kukoricás, majd napraforgók.
Már nem követik a fényt, nehéz fejük lesunyva,
tányérjuk lassan megérik, mindenük a földre pergetik.

4.
Oda érkeznék meg, ahol
tejes kukorica fakad fogaim alatt,
arcomra ragacsos mag tapad,
ahol ott a kéz, amely letörli rólam, ami felesleges.