mint, akár
Felinnám, mint a tócsát, miben tükröződik,
számban olvadna el, akár a jégcsap, amin megtörik.
Hozzám csapódik, mint a vadnyom,
követ,
elém szalad,
majd eltűnik a hóban.
Máshol vagy, máskor,
árnyékod másfelé zuhan.
Akár az ág, ami a képbe lóg,
semmivé puhult, de tartja még,
mi ráfagyott a tél alatt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
