-g- blogja

És ahogy ott, az erdei ösvényen követtétek egymást az esőben,és ragacsos pocsolyába, sűrű, vörös agyagba ragadt minduntalan bakancsotok,megláttad a vízben arcod, amint vörös ujjaddal húzol rá csíkokat,hogy elfedd azt, amit voltaképp megmutatsz,a sátorba lépsz, ahol az idegen…

Mint kóbor macska, úgy vagyok kiéhezett, szabad.Félek: hozzám ne érjenek, csak itt ne hagyjanak,csak legyen bármi jel nekem, egy szív vagy csirkenyak,és elnyalom a foltot, mi a szív után maradt,s a folt helyét, a hely szagát, a port, a nyálamat,és futok, hogy újra elfelejtsem a…

Elvette tőlem az álmatlan forgolódás jogát, loppal kell felébrednem arra, hogy nyöszörög, fogát csikorgatja, és csak ritkán, ha részeg, s öntudatát meglazítja-kioldja, akkor láthatom,…

Amikor hangyák meneteltek álmomban az olvasólámpán, eszmélve a takaró alá bújtam, ahol éppen az az illat fogadott, mint egy másik takaró alatt…

Legalább annyira messze, mint a tegnapi nap,olyan véglegesen elszakítva a jelentől,ahogy elgurulnak az autó alatt a sávválasztó szakaszok,végtelenné darabolható időben, amelynek minden mostjafélegyenessé varázsolja az egyébként sem nyílegyenes hátralévőt -ennyit a mérnöki…

Körbe kell futni újra, s remélni, azok a házak, ágak és lombkupacok a helyükön lesznek, nem lesznek a helyükön. Az ösvény mellett sárba ágyazott, üres sörösüveg. Érzéketlen, tompa tárgyként kell ütni, míg szilánkosra törik, vér fakad a kéz sápadt, kiugró porcain. A…

Ez itt első blogom első bejegyzése.Reményeim szerint csak azt talál ide, akinek megadom a címét, egyébként pedig tökéletesen elvész az ezer és ezer hasonlóan szép és tartalmas blog között.Az egyes postokhoz barátaim fotóit használom fel.Beköszöntő dalszövegHa mostanság…