Holott faluban mindenki bokáját fogva jár,
nevet, ha nyaklevest kap, és ha boldog, sírdogál.
Ki elfárad, hát ott ledől, hol éppen kedve tart,
Holott nem ismer rossz időt, sem jégesőt, vihart.
A nyár után megint tavasz jön, s újra itt a nyár.
A fél falu fele fél éve füttyög, trombitál,
fejük felett falatnyi foltos kiskutya ugat,
s hajukba tarka rét akasztja a virágokat.
Ha süt a nap, a nép felhőböl hörpöl sörhabot.
Majd este izgatott szöcskék, tücskök és csillagok
repülnek fel a földre le, ezernyi buborék,
Holott alatt egy óriás pezsgőspohár az ég,
És rajta fényes-formás fajta ujjmaszat a Hold,
ki kortyol, mind-mind rálehel, de ott marad a folt.
Sehol se látni ennyi sírós-boldog részeget.
De nagy titok, Holott falu vajon hol is lehet,
mert ösvény arra nem halad, csak onnan elvezet.
